A gimnázium története

 

1920-22.

Az 1863-ban Sopronban letelepedett Isteni Megváltó Leányai szerzeteskongregáció a 19. század második felében már az ország több pontján vállalta a betegápolás mellett a tanítás feladatát, elsősorban elemi népiskolákban. A soproni anyaház körül kialakuló iskolakomplexum, melyben elemi-, polgári leányiskola, óvónő- és tanítónőképző intézet is létesült Budapesten képezte tanerőit, akik között az egyik legelhivatottabb Gombos M. Gabriella nővér volt. A polgári tanítónőképzővel kapcsolatos budapesti Apponyi Collegium diákjaként, széles látókörrel és folyamatosan kibontakozó kapcsolatrendszerrel rendelkező kedves nővérben fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a székesfőváros budai oldalán, a szépen fejlődő ciszter gimnázium mellett érdemes lenne a keresztény polgári középosztály leányai számára gimnáziumot létesíteni. Az Angolkisasszonyok Váci utcai és a Sacré Coeur nővérek pesti Sophianum intézete adott ekkor felsőbb tanulmányokra jogosító érettségit, így a budai oldal leányai számára is szükséges volt egy gimnázium létrehozása.  Elképzelését elöljárói elé tárta, és a rend általános főnöknője Steinmayr M. Stanislaa anya támogatásáról biztosította, ám nemcsak ő, hanem idővel a korszak jeles oktatáspolitikusa gróf Klebelsberg Kunó is, aki jó kapcsolatot alakított ki az 1921-től hivatalába lépett új általános főnöknővel, Maurer M. Bonaventura anyával is. A gimnázium alapításának gondolatát a ciszter gimnázium tanárai Bitter Illés és Hadarits (Endrédy) Vendel is szívesen fogadták, és támogatták, segítették. A megvalósítás már Maurer M. Bonaventura anya idejében történt meg, és mivel a kezdetekkor saját épület még nem állt rendelkezésre, ezért a Váli utca és Fehérvári út sarkán levő Székesfővárosi Polgári és Elemi Iskolában indult meg a tanítás 1920 szeptemberében.

Csernoch János esztergomi érsek hercegprímás jóváhagyta a Szervezeti Szabályzatot, s megadta a jogot az I. gimnáziumi osztály elindítására. Haller József kultuszminiszter 1920. augusztus 1-jén engedélyezte az intézet megnyitását és évről évre való felfejlesztését. 1920 szeptemberében 37 nyilvános és két magántanulóval indult az Isteni Megváltó Leányai budapesti Szent Margit Leánygimnáziuma. A gimnázium vezetésére Simon Károly érseki főgimnáziumi igazgatóhelyettest, világi tanárt kérte fel a rend. A kicsi tantestület tagjai között találjuk Fischer M. Arsenia nővér rajztanárt, Pingitzer M. Gemma nővér tanulmányi felügyelőt, dr. Knoll István földrajz-történelem szakos világi tanárt és Farkas Alberik ciszterci hittanárt. A gimnáziumban kezdettől fogva tanítottak világi tanárok, akik keresztény nevelésben részesítették az idejáró tanulókat. Idővel újabb diplomás szerzetesnővérek léptek a tantestületbe, mint Cser M. Margit, Szabó M. Ilma, Szabó M. Erika, Novák M. Lukrécia és Gombos M. Gabriella nővérek, utóbbi pedig megbízást kapott az általános főnöknőtől az iskola rendi vonatkozású ügyeinek intézésére.

A megalapított leánygimnáziumot Árpádházi Szent Margitról nevezték el, mert a rend benne látta az akkori idők, a háború, az összeomlás, az első kommunista diktatúra, a trianoni béke után a magyarság felemelkedésére ösztönző példaképet. Az ő példája nyomán és az ő erényeinek követésében akarták nevelni a fiatal leánynemzedéket.

„Mi Szent Margit mély vallásosságát, szerénységét, önzetlenségét, nemzetnevelő szellemét akarjuk átültetni a fogékony női lelkekbe, nevelve és oktatva őket minden szépre, nemesre, lelket emelőre. Mi Szent Margithoz hasonlóan gárdát akarunk nevelni, mely nemes érzéseivel javítsa, emelje a sárba tiport és – sajnos erkölcsi süllyedésben szenvedő magyar lelkeket.” - olvasható az évkönyvben..

1922-23.

Az 1922-23. iskolaévben már 3 osztállyal, 110 tanulóval indult tanítás. A kezdettől itt tanító Cser M. Margit nővért elöljárói az érsekújvári Szent Katalin Intézet főnöknőjévé nevezték ki. Ebben tanévben kezdett itt tanítani Szabó M. Erika nővér, az intézet későbbi igazgatója; a diákok által szeretett Erika nővér. A tanítás szerzetesi szellemisége elmélyült, és részben egyéni útra tért, ettől az évtől a művészettörténet és a zene tanítására nagy hangsúlyt fektettek.

1924-25.

A Kongregáció az 1924-25. tanévre megszerezte a Nagyboldogasszony út 12. sz. alatti villát (ma Ménesi út) a gimnáziumban tanító nővérek lakásául, hiszen a pesti oldalon elhelyezkedő Szent Anna Collegiumból az átjárás igen körülményes és megterhelő volt számukra. Az 1925-ben megvásárolt villaépületben idővel elemi iskolát, óvodát és internátust létesítettek, a ház vezetésével pedig Gombos M. Gabriella nővért bízták meg. A szépen gyarapodó gimnázium 1925-ben megrendezett Szent Margit ünnepélyén maga Csernoch János bíboros érsek személyesen jelent meg, érzékeltetve figyelemmel kíséri a nővérek áldásos tevékenységét. A rend szociális gondoskodása megmutatkozott abban, hogy ekkor 186 tanuló közül 52 szegény gyermeket részesített jelentős segítségben.

1926-27.

Az 1927-28-as tanév végén volt az első érettségi vizsga. A végzősöket e szavakkal bocsátották útjukra: „Erre a Margit-lángra vigyázzatok! Nincs hozzá jogotok, hogy elhomályosítsátok, avagy elkoptassátok. Ez a láng bennetek a szent és magyar leányok magasságába vágyik, engedjétek útjára bennetek ezt a lángot. Úgy amint akkor, mikor kicsinyek voltatok a nyolc év nagysága előtt. Mert most is kicsinyek vagytok az élet rengeteg előtt. Azért fogjuk meg újra kezeteket. És még egyszer megáldunk titeket, sokat imádkozunk értetek és mindig várunk, haza várunk benneteket jövőtökkel együtt.” A Kongregáció 1928. március 6-án tartott vezetői tanácsülésén az általános főnöknő előterjesztette, hogy a nővérek közel nyolc év óta járnak át a Váli utcába tanítani, először a pesti Horánszky utcai kollégiumból, majd az időközben megvásárolt Ménesi úti villából, ami nehézzé teszi a közösségi életet. 1929 elején sikerült megállapodni a Kongregációnak egy amsterdami céggel 900 000 holland forint kölcsönt felvételéről, amihez  a magyar kongregációt a niederbronni anyaháztól függetlenítő Simor János utóda, Fetser Antal győri püspök is hozzájárult. A kölcsönt 25 éven át, évenként 120-140 000 pengővel törlesztették a nővérek. 1941-ben váltották át magyar tartozássá, majd az államosítás előtt sikerült minden részletet törleszteni, így a kommunista államhatalom 1948-ban tehermentes ingatlant vett át.

1928-29.

Az 1928—29. tanévben jelentős számú tanulóval külföldi tanulmányútra indulnak az intézet nővérei. A közel két hetes utazással bejárták Svájcot és Felső-Olaszországot. Ezzel az intézet vezetősége új szint adott az ismeretszerzés és a szélesebb látókör kialakítására a diákoknak.

1930-31.

Az 1930. évben a tanulók száma már 313-ra emelkedett, s a kölcsönépületben a túlzsúfoltság már-már elviselhetetlen volt. Sok nehézség után Gombos M. Gabriella főnöknő fáradságot nem ismerő buzgólkodásával sikerült megszerezni a Szent Imre herceg útja 5-7 sz. (ma Villányi út) alatti ingatlant. A Kongregáció anyagi erejét felülmúló áldozatkészséggel megindította az építkezést.

A tervező dr. Fábián Gáspár műépítész, akit a Kongregáció a soproni házuk bővítése kapcsán is felkért, és a Szent József Intézet megtervezésével, majd a házavatás során 1928-ban gróf Klebelsberg kultuszminiszter és a város elismerését is elnyerte. A statikai számításokat Baczó Andor okl. mérnök végezte, és Kapuváry Gusztáv építőmester kivitelezésében kezdetét vette az építkezés, 1930. március 19-én megtörtént az első kapavágás.

 

1931-32.

Az 1931-32. évben a nővérek napról-napra bejárták a készülő új épületet. Az építés lelke Gombos M. Gabriella főnöknő volt, aki művészi ízléssel, gondos körültekintéssel mindenre gondolt, javított, ellenőrzött.

 „Itt egy őszinte vallomással tartozom. Az épületet nem csak a tervező építész alkotja. Fontos az, hogy legyen a megrendelőben is kedv, tudás és akarat, hogy tudja, mit akar, és milyet akar. Vagyis hogy tudja irányítani a tervezőt. Itt egy tipikus esettel állunk szemben. A Szent Margit Gimnázium zseniális főnökasszonya, Gombos M. Gabriella, nemcsak okos, művelt, hanem szuggesztív erejű alkotóművész is volt oly értelemben, hogy amit akart, azt értésére tudta adni a tervezőnek. Soha nem sikerült volna úgy megtervezni, úgy kivitelezni a hatalmas épületet, ahogy sikerült, Gabriella főnöknő együttműködésével. Az ő szuggesztív erejét ma is érzem és iparkodtam mindenben követni… Jelszava volt: mindenben a legszebbet és a legmodernebbet, de a stílus mindenek feletti szeretetével. Így építettem neobarokk stílusban a hatalmas épületkomplexumot.” – emlékezett vissza Fábián Gáspár.

Az intézet neobarokk stílusú háromemeletes épületét 1932 októberében adta át rendeltetésének a fenntartó rend főnöksége. Az épület kápolnáját 1932. november 20-án szentelte fel Grősz József győri segédpüspök, a házszentelést 1934 decemberében végezte Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás. Az épület a művészi szempontokat sikeresen egyesítette a higiénia és modern pedagógia követelményeivel. A leánygimnázium 10 termet, a líceum és német gimnázium 11 tantermet, a népiskola 2 tantermet kapott. Korszerű szertárak, fedett uszoda (364 m2), gyakorló konyha, könyvtár egészítette ki. A diákok által használt kert és a sportpályák területe 2500 m2 volt.

 

1932-33.

1932-33-as évet az új épületben – az építkezés miatt kissé késve – október 3-án kezdték meg. Az idegen nyelvek alaposabb tanítására Modernnyelvi Középfokú Leányiskola nyílt, ahol német-francia vagy német-angol nyelven kellett a 10-14 éves diáklányoknak kifejezni magukat, illetve a magyar nyelv és irodalom, történelem, Magyarország földrajza tantárgyakon kívül ezeken a nyelveken folyt az oktatás, és tanulók módosított polgári iskolai tanterv szerint tanultak. Tehát a reál- és gyakorlati tantárgyakat német nyelven tanították a diákoknak. A második modern nyelvként a franciát vagy az angolt választhatták a leányok.

A szülői társadalom kérésére megnyílt a Tanítóképző első osztálya, s az új intézetbe költözött az elemi iskola is. Eddig az intézethez tartozó elemi iskola az úgynevezett Mókusházban működött a Ménesi út 12. szám alatt. Gombos Gabriella főnöknő nevezte így az épületet és a kis elemistákat mindig csak „mókuskáimnak” szólította. Ez lett a később a Tanítóképző gyakorló iskolája.

 

1933-34.

Az 1933-34-es tanévben a valláserkölcsi nevelés elmélyítésére a felső osztályok tanulói között megalakult a Mária Kongregáció és a Ráskai Lea önképzőkör. Arányaiban is figyelemre méltóan bővült a növendékek szociális munkája; karácsonykor 300 szegény gyermeket segélyeztek.

 

1934-35.

Az 1934-35-ös iskolaév az intézet életében nagy változást hozott. Simon Károly, aki 15 éven át volt igazgatója az intézetnek, a Vallási és Közoktatási Minisztertől meghívást kapott a Közoktatásügyi Tanácsba. Az iskola vezetését Szabó M. Erika nővér vette át. Az elmélyülő csendes munka eredményeként egymás után születtek meg az értékes értekezések az évkönyvekben a tanárok tollából, gyors ütemben fejlődtek a szertárak, benépesült a könyvtár. Ebben az évben kezdtek a diákok levelezni finn, francia, lengyel és német tanulókkal.

1934. december 14-én Hóman Bálint kultuszminiszter kíséretével meglátogatta az intézetet Schuschnigg osztrák kancellár.

Meghatottan köszönte meg a növendékek üdvözlő szavait: „Még sohasem sajnáltam úgy, hogy nem tudok magyarul, mint éppen ma, mert sajnos, nem tudtam a maguk előzékenységét azzal viszonozni, hogy magyarul köszönjem meg kedvességüket, miután olyan szépen üdvözöltek engem anyanyelvemen.” Két nappal később, december 16-án Serédi Jusztinián dr. hercegprímás áldotta meg ünnepélyesen az intézetet. A szülők számára ekkor rendeztek először lelkigyakorlatot dr. Marczell Mihály egyetemi tanár vezetésével. 1935 májusában Horthy Miklósné látogatott az intézetbe, és élvezte a nővérek vendégszeretetét, akiknek rendje a Horthy családhoz kapcsolódó Kenderes település elemi iskolájában is tanítottak. 

1935-36.

Az 1935-36-os tanévben a kéthetes olaszországi tanulmányútra előzetesen vetítettképes előadássorozaton készültek fel a diákok. Az alsóosztályos tanulók 10 napos szabadlevegős tanításon vehettek részt a Kongregáció újszászi nyaralójában. Új tanárként érkezett a tehetséges Galavits M. Geraldine nővér, aki később nagy hatást gyakorolt az ifjúságra, sok évvel később Mindszenty bíboros száműzetésében annak nyelvi titkáraként működött. Elkészült a szép teraszos kert, kiépültek a sportpályák és a korinthoszi oszlopsoron nyugvó szabadlevegős tanterem.

 

 

 

 

1936-37.

Az 1936-37-es tanévben a Tanítóképző Intézet 5 évfolyamossá fejlődött, így az első képesítő oklevelet ebben az évben kapták az itt végző tanítónők.

1937-38.

Az 1937-38-as év legkimagaslóbb eseménye az Eucharisztikus Kongresszus volt. 23 olasz püspököt láttak vendégül 23 tanteremben. (A szülők és a gyermekek kényelmes bútorokkal rendezték be a tantermeket lakószobának.) Közvetlenül az Eucharisztikus Kongresszus után indult el 100 tanuló a kéthetes franciaországi tanulmányútra.

1938-39.

Az 1938-39-es iskolaévben Maurer M. Bonaventura általános főnöknő 18 évi munka után megvált a hivatalától. Örökségébe Berghofer M. Berchmana anya lépett. Ennek az évnek oktatási reformja az iskola szervezeti felépítésében is változásokat hozott. A latint tanító Szent Margit Leánygimnázium mellett az intézetben addig működött a Modernnyelvi Középfokú Leányiskola (10-14 évesek számára). Ezt a Tanítóképzővel összevonva alakult meg a latinmentes nyolc osztályos középiskola; a Szent Margit Nőnevelő Intézet.

1939-40.

Az 1939-40-es iskolaévben gyászolták az iskolalapító rendfőnöknő Steinmayer M. Stanislaa anya elhunytát is. A tanulók a Dunántúlon tettek tanulmányi kirándulást. Nagy esemény volt a visszacsatolt Felvidékre való bevonulás november 4-én, zászlóavatással ünnepelte az iskola.

1940-41.

Az 1940-41-es iskolaévben Erdély visszacsatolásával még jobban áthatotta az iskola közösségét a segíteni akarás. Júniusban befejezte működését a gimnázium mellett fennálló Tanítóképző.

1943-44.

Boldog Margitot 1943-ban a Szentatya szentté avatta. Egy hónapig körüljárt a diákok között az iskola birtokában levő Szent Margit ereklyéje (a nővérek elhurcolása közben nyoma veszett) és minden nap más osztály fogadta be és köszöntötte.

Az 1943-44-es iskolaévet a közelgő bombatámadások miatt már március 31-én berekesztették a nővérek. Amíg folyt a tanítás, a front közeledtével az ellátó személyzet nem tudta elvégezni a munkát, így a tanulók maguk takarították a tantermeket osztályfőnökeik irányításával.

1944. április 3-án az épület elé és mögé 3 bomba hullott… Egy fel nem robbant bombát 2010 nyarán találtak meg az intézet volt kertjében. Egy másik amerikai, 250 kg-os, két gyújtószerkezetes bombát 2019 szeptemberében szállították el, melyet az új tornacsarnok építkezése közben találtak meg.  Több, mint 1700 ablak kitört, a csatorna, a gázvezeték, s a falak megrongálódtak. Az intézetünkben tartózkodó 150 növendék tanáraival együtt imádkozva az alagsorban élte túl a bombatámadást. Senki sem sérült meg… Április végén a főváros 200 személyes szükségkórházat rendezett be az épületben.

 

 

1944-45.

Az 1944-45-ös tanév a gimnázium fennállásának 25. esztendeje volt. Az épület magán viselte az 1944. évi április 3-i bombatámadás okozta sérüléseket. Tanításról szó sem lehetett, mivel az 505. sz. hadikórház foglalta le az épületet. (Az Intézetben 800-1000 sebesült katonát ápoltak.) A növendékek mégis nagy számban jelentkeztek: a gimnáziumba és a líceumba 941 tanulót írtak be. A Szent Erzsébet Intézet 5 tanteremmel, a Szent Imre Gimnázium 1 tanteremmel sietett segíteni szorult helyzetükben. Ezt egészítette ki az internátus ebédlője, amit tanításra rendeztek be. Az internátusi alsó osztályokat a Klotild-ligeti nyaralóban helyezték el. A légitámadások miatt a valódi tanévnyitás későbbre maradt. A Veni Sancte-n csak a tanári kar vett részt a kápolnában. A vidéken élők körlevelet kaptak tanulmányi feladataikról, s az elvégzett munkáról osztályfőnökeiknek írásban számoltak be.

1944-ben október 3-án indulhatott csak meg a tanítás; de a beiratkozottak harmada jelent csak meg. Később Erdélyből, s az országból mindenünnen menekülők közül, akik idesodródtak, be-bejártak, mígnem tovább folytatták a menekülésüket. A légitámadások miatt október 14-én hivatalosan is bezárták a nővérek az iskolát. Budapesten maradt tanítványaik egy része egész december 23-ig szorgalmasan felkereste tanárait, akik tanították őket. A Klotild-ligeti osztályokban aránylag békés körülmények között taníthattak. Ezt a lehetőséget használta ki a Kongregáció - más szerzetesrendekhez, egyházközségekhez hasonlóan – az üldözöttek, zsidók életének megmentésére a vészkorszakban. Erre így emlékezett vissza Hevesi Erzsébet, Adora nővér: Amikor Erika nővér megnyitotta ezt a házat, felkért engem, hogy itt a gondnoki szerepet elvállaljam. Tanítás után minden nap kimentünk Klotild-ligetre Ernesta nővérrel, aki sajnos már nem él. Ausztriából volt nálunk. Vittünk a gyerekek részére élelmet, minden szükségest mi szereztünk be. Erika nővér segíteni akart azokon a kis gyerekeken, akiknek otthon az élelmezésben hiánya volt, vagy a szülők egy része katona volt vagy börtönben volt. Nemcsak a nyári hónapokban, hanem ősszel és tavasszal is ott laktak nálunk. Tanárok jöttek és tanították őket. 1944. március 19-én megtörtént hazánk német megszállása. Tanult nálunk egy pár zsidószármazású gyerek, akiket mi meg akartunk menteni. Így esténként a fiatalabb tanárok egy-egy gyereket kísértek ki Budapestről magukkal a Nyugati pályaudvaron keresztül a rendőrök mellett elhaladva, úgyhogy mindenféle érdekes sapkát föladtunk a lányok fejére, hogy eltakarjuk a göndör hajukat, nehogy fölismerjék a származásukat. De ezek nem csak margitos gyerekek voltak! Ugyanis a margitos zsidó származású szülők megkértek bennünket, hogy rokonaik gyerekét is mentsük meg. Legalább 18-20 teljes idegen zsidó származású kis növendék volt nálunk, hetekig is; ameddig a veszély el nem múlt, vagy a szülők nem tudták őket biztonságba helyezni. A Perlesz harisnyagyárosnak a lánya, Flamm Marika – aki most Ausztráliában él – is közöttük volt. Nemcsak a növendékek éltek ott, hanem felnőttek is. Erika nővér el sem mondta azt, hogy ezek kik. Hol itt, hol ott egy kis szobában egy házaspárt helyeztünk el, vagy egy félénk leánykát. Igazán ezt Istenszeretetből tettük.

Amikor bejöttek az oroszok a fél Klotild-liget a mi otthonunkban lelt menedékre: Az asszonyok nagyon féltek, mert az oroszok éjjel megtámadták őket. Nagyon soknak a férje katona volt; éjjel sikongattak. Ekkor Erika anyáék megnyitották az egész házat: ötvenhatvanan lehettek. Itt élték át e nehéz napokat. Erika anyának olyan nagy szíve volt és mindenkivel jót tett…” Pécs elestének hírére azonban a szerzetesnővéreknek haza kellett küldeniük Budapestről a távolabb lakókat. Ezután körlevelekben, tanórákra lebontva juttatták el a tananyagot a diákoknak, akik hó végén osztályfőnökeiknek küldött levelekben számoltak be haladásukról. Decembertől a főváros körülzárásával ez is megszűnt. A fővárosban december 22-ig, a belövések szaporodása ellenére a tanulók, még mindig bejártak tanáraikhoz. Aztán váratlanul bekövetkezett a főváros ostroma. A szilveszteri bombázásban az épület nagyon megrongálódott: a színházpadlás beszakadt, közfalak repültek ki, a főfalból is kiszakadt egy rész, a legnagyobb kár a nővérek lakását érte; a harmadik emeleti nagy terem teljesen eltűnt, a lakószobák két sora elpusztult. A háború befejezése után óriási erőfeszítéssel sikerült tető alá hozni az épületet, az ablakokat, ajtókat kijavítani. A könyvtári állomány 20%-a, a szertári állomány nagy része eltűnt.

 

1945-46.

Nehezen indult meg az 1945-46-os tanév. A Katolikus Tanügyi Főigazgatóságot valósággal megrohamozták a szülők. „Mindenki katolikus iskolába akarja beíratni gyermekét.

Nyugodtak akarnak lenni afelől, hogy gyermekeik jó nevelést kapnak. A tandíj nagysága nem számít. A Margit Intézetben… egy egyszerű rendőr mind a nyolc évre ki akarta fizetni leánya tandíját, csak hogy felvegyék a gimnáziumba. 1946. május 30-án a margitos szülők részt vettek az egyházi iskolák védelmére alakuló kalocsai Szülők Szövetsége nagygyűlésén, s júniusra az egész országban megalakult a Szülők Szövetsége.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 75.000/1946. sz. rendelete alapján a 4 osztályos elemi és a 8 osztályos gimnáziumi képzés megszűnt. Életre hívták a 8 osztályos általános iskolát és a 4 osztályos gimnáziumot. Ennek értelmében, a Margit Intézetben az 1945-46-os tanévben 12 általános iskolai osztály mellett 9 gimnáziumi és 4 líceumi osztály indulhatott. A megrongálódott épületen átsüvített a hideg őszi szél. A tanulók összebújva, kabátban ültek a hideg termekben. Novembertől márciusig a téli munkarend szerint tanítottak, azaz minden osztály másodnaponként járt be az iskolába tanulni.

Az 1945-46-os tanévben az 1300 tanulóból csak 40-nek jutott ingyen ebéd a dán akciónak köszönhetően.

1946-47.

Hála a Redda Barnen svéd gyermekmentő akciónak, az 1946-47-es tanévben 4 hónapon át 900 tanuló kapott tápláló ebédet.

A leánygimnázium Szent Margit-köre eucharisztikus, missziós, szociális, sajtó, és kulturális szakosztálya élénk tevékenységbe fogott. A Ráskai Lea Önképzőkörben modern költőkről, a népi írókról (Ady, Babits, Móricz, Tamási, Illyés, Kodolányi stb.) vitáztak, tanulmányokat olvastak fel, verseiket mutatták be.

Az 1947-es évtől élesedett a kommunista párt küzdelme a kisgazdapárt és az egyház ellen. 1947. március 11-én elfogadták a kötelező iskolai hitoktatás megszüntetését. Ilyen körülmények között került sor a Margit Intézet fennállása negyedszázados jubileumának megünneplésére 1947. május 18-án. A mintegy 5000 fős közönség – közöttük 1300 margitos növendék – áhítatos csendben hallgatta a máris sok üldöztetést szenvedett bíboros hercegprímás, esztergomi érsek Mindszenty József méltató szavait: „ Az ezeréves magyar katolikus pedagógiának 25 éves kis rügyecskéje ez az intézet… A Veszprémből kiinduló és Sopronból Budapesten keresztül a csepeli munkás-leánygimnáziumig elnyúló új hajtásokat ugyanaz a szellem táplálja; az alázatos királyleány önfeláldozó Isten- és emberszeretete.”

 

 

1947-48.

1948-ban az országos tiltakozás ellenére az országgyűlés június 16-án megszavazta az egyházi iskolák államosítását. Csak a Demokrata Néppárt és a Keresztény Női Tábor képviselői szavaztak ellene. Slachta Margit képviselő 2449 tiltakozást tett le a parlamenti ülés elnökének asztalára. Az 1948. évi XXXIII. törvényt Tildy Zoltán református lelkész – köztársasági elnök még azon a napon kihirdette. Ezzel 1948-ban megszűnt a Margit Intézet.

1950.

1950. június 18-án éjjel deportálták a nővéreket az épületből. Bár egyes híresztelések szerint az úti cél akár a Szovjetunió is lehetett volna, végül Fótra vitték őket a Vincés Nővérek zárdájába. Az állam nem biztosított számukra ellátást, így a helyiek jóindulatára támaszkodhatnak csupán. Szalmán aludtak összezsúfoltan a zárdaépület padlóján, teraszán, és a lakosság látta el őket élelemmel. A tábort nem hagyhatták el szeptember elejéig, amikor is az állami rendelkezés szerint a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása miatt megkezdődött szétszóratásuk négy évtizede. A szentruhát levéve, civilbe öltözve el kellett hagyniuk a települést és közösségüket, ezzel együtt pedig integrálódniuk kellett a kommunista társadalomba.

1951-ben az Agráregyetem költözik az épületbe.

Ezután a Martos Flóra Gimnázium, a Szlovák Gimnázium, végül a Kaffka Margit Gimnázium működik az épületben.

1991-1992.

1991. december 30-án az újraindult Megváltós Nővérek rendje Balogh M. Rita tartományfőnöknő vezetésével  megindította a tárgyalásokat a Kaffka Margit Gimnázium akkori igazgatójával Juhász Jánossal az iskola átadásáról. A megegyezés értelmében a Rend az iskola keretein belül az 1992/93-as tanévben elindíthatta első egyházi osztályát Vasas Géza tanár úr osztályfőnöksége alatt.  Az ünnepélyes Veni Sancte-t Kerényi Lajos piarista atya tartotta 1992. szeptember 5-én, aki az iskola hittanára is lett. A rendi vezetés Hargitai M. Magna nővért bízta meg a rendi igazgatóhelyettesi feladatokkal. Jelentős szerepet töltött be az újraindulásnál, az 1989-ben életre hívott Budai Margitosok Baráti Köre, melynek tagjai egykori margitos diákokból verbuválódtak. Segítséget nyújtottak a nővéreknek az iskolai élet megindításában, valamint anyagiakkal támogatták az épület megújítását is.

1993-1995 

Az 1993/94-es tanévben három egyházi beiskolázású osztály indult, egy második és két első osztály, majd 1994-ben az egyházi beiskolázású osztályok száma már ötre gyarapodott. Az iskola épülete a rendszerváltozás időszakára igen rossz állapotba került, de rövidesen megindult a felújítás, ám ez nem terjedt ki az épület minden részére. Így ezt kiegészítendő 1993-ban került sor a kápolna felújítására, 1995-ben pedig elkezdődhetett a díszterem rekonstrukciója is.

Az 1994/95-ös tanév végén nyugdíjba ment a Kaffka Margit Gimnázium vezetésével 1980-ban megbízott Juhász János igazgató. Az Önkormányzat pályázatot írt ki az igazgatói állás betöltésére. A beérkezett pályázatok egyike sem lett eredményes, így Gergye Gizella mb. igazgatónő vezetésével kezdődött az 1994-95-ös tanév. A következő évtől a nyertes igazgatói pályázat szerint Sümeg László tölthette be az vezetői pozíciót.

1995. szeptember 15-én a Veni Sancte-n már összesen hét egyházi beiskolázású osztály vett részt,

1996. augusztus 1-jén az iskola végérvényesen visszakerült az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjának tulajdonába.

1997-2006

A 24 osztályban hozzávetőlegesen 900 diák tanult, a régi tantestület jórésze tovább dolgozott az új iskolában. Az iskola lelki életének alakításában továbbra is fontos szerepe volt Dr. Kerényi Lajos atya és Hargitai Anna Magna nővér szeretetteljes jelenlétének, útmutatásainak, tanításainak. Sümegh László igazgatása alatt megteremtődtek a szerzetesrendi gimnázium alapjai.

1998. január 22-én elkezdődött a tárgyalás a kereszt kupolára való visszahelyezéséről. Az épület tympanonjára visszakerült a nem teljes felirat, csak így „Gymnasium Sanctae Margaritae". A kereszt 2000 nyarától ismét a kupolát díszíti, hirdetve az keresztény szellemiséget.

A gimnáziumban megindult az úgynevezett 6 évfolyamos képzés is, a 4 évfolyamos gimnáziumi oktatás mellett. Az iskola igyekezett hangsúlyt fektetni természettudományi, humán, valamint a nyelvi fejlesztésre is. Az iskolában tanulók több idegen nyelv közül választhattak, és lehetőséget kaptak az emelt szintű oktatásra, mely a továbbtanulásban segítették őket. Az iskola vezetése lehetőséget biztosított a lelki gyarapodásra a diákmisék, lelki napok szervezésével. A félévente megrendezett szombati lelki napok megszólították és közösséggé szervezték az itt tanuló diákok szüleit is. A 2000-es évek elején egyre élénkebbé váltak a diákcsere kapcsolatok, különösen német nyelvterületre, valamint élénkült a diákköri élet, többek között az Indukció Tudományos Diákkör megszervezésével.

 2006-tól napjainkig

2006-ban Görbe László piarista atyát nevezték ki igazgatónak. Ebben az időszakban összefogottabbá vált a közösségi élet, gyakoribbak lettek a közös kirándulások melyek segítették az iskola diákjait, tanárait és munkatársait élő közösséggé szerveződni. Hagyományteremtő kezdeményezés volt a Margit-bálok megszervezése, az iskolai kórusok munkájának élénkítése, az Irodalmi Kávéház, az színjátszás életre hívása, a bejövő osztályok gólyatáborai.  Nagyobb léptékű beruházások időszaka következett. Ezek között legjelentősebbek a világítás-korszerűsítés, a támfalak kiépítése a sportpályánál, a vizesblokkok teljes felújítása, a konferenciaterem (Apor-terem) létrehozása, a könyvtár, díszterem teljes felújítása. Az iskola kápolnájában stációkat alakítottak ki, valamint új, festett üvegablakok beállítása is megtörtént. 2010-ben szerkezetváltásra került sor. Az eddigi 4 és 6 osztályos gimnázium kibővült 2 nyelvi előkészítő osztállyal.

2016 szeptemberére jelentős állami segítséggel elkészült díszterem fölújítása, és a déli front ablakainak cseréje..

 

 

2016 nyarán új igazgató érkezett az iskolába: Vízhányó Zsolt piarista paptanár. Nagy hangsúlyt fektetett az az oktatás színvonalának emelésére. Megújult és átalakult a felvételi eljárás rendszere, szem előtt tartva a valóban elkötelezett és alkalmas diákok felvételét. A közösségi élet élénkítése továbbra is fontos szempont maradt, így méltó közösségi terek kialakítása történt meg a diákokat összefogó DÖK számára ugyanúgy, mint a tanárkollégák számára, akik felújított és tágasabb tanári szobában folytathatták a munkát. Az iskola technikai fejlesztése is nagy lendületet vett, így a gimnázium alapításának századik évfordulójára ismét a legjobban felszerelt budai gimnáziumok egyike lett. Nagyon fontos szemponttá vált, hogy a megfelelő felszereltség segítse a diákok oktatását, és ezzel együtt otthonosnak érezzék az iskolát.

 2019/2020-ban az gimnázium mögött új, korszerű tornacsarnokot építtetett az iskolát fenntartó Rend – saját forrásból, és állami támogatásból. A modern épület nagyobb méretű rendezvények lebonyolítására is lehetőséget biztosít a testnevelés órák és sportolási alkalmak mellett. A Szent Gellért Terem névre keresztelt sportcsarnok kialakításának köszönhetően teret enged a mintegy száz évvel korábban megépített neobarokk főépület szépségének, így egységet alkot hagyomány és modernitás, múlt és jelen.

 

 

2023 nyár végén elindul a déli frontra néző ablakok cseréje. Első ütemben a 2-3. emelet készül el, és keressük a forrásokat a többi szint ablakainak felújítására is.

 

 

Történetünk dióhéjban

Az Isteni Megváltó Leányai szerzetesrend első nővérei 1868-ban telepednek le Sopronban. Steinmayr Maria Stanislaa anya 1920-ban alapítja meg a rend első középiskoláját a fővárosban. A gimnázium ideiglenesen a Fehérvári út és Váli utca sarkán lévő Fővárosi Polgári Leányiskolában nyílik meg 3 tanteremmel, amiből egy osztályterem, egy tanári és egy igazgatói szoba. Az első osztályba 37 nyilvános és 2 magántanulót vettek fel. A nővérek a máshol levő rendházból járnak az iskolába tanítani.

Mivel a rend igyekszik saját épületben elhelyezni a gimnáziumot, 1929-ben megindulnak a tárgyalások az új épületről. 1931-ben Gombos M. Gabriella nővérnek sikerül a telket megszerezni, és megindulhat az építkezés Fábián Gáspár műépítész tervei alapján. 1932-ben költöznek át az új épületbe. Ebben az épületben egy szerzetesház, a tanítóképző és gimnázium kap helyet. 1948-ban államosítják a Szent Margit Gimnáziumot, és XI. ker. Szent Margit Leánygimnázium lett.

1950-ben deportálják a nővéreket az épületből.

1951-ben az Agráregyetem költözik az épületbe.

Ezután a Martos Flóra Gimnázium, a Szlovák Gimnázium, végül a Kaffka Margit Gimnázium működik az épületben.

1996. augusztus elsején visszakapja a rend az épületet. Ekkor indul újra a Szent Margit Gimnázium.

 

Névadónk: Árpád-házi Szent Margit

Atyja IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkárisz Mária bizánci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordozta édesanyja, amikor a tatárok Batu kán vezetésével betörtek az országba. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de borzalmas vereséget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották. Amikor Margit hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben.

Tízéves volt, amikor a Nyulak szigetére került, ahol királyi apja kolostort emelt számára. Alázatos, szerény és önmegtagadó életet élt, és önön szenvedéseit ajánlotta fel hazájáért.

1261-ben, 19 évesen tette le ünnepélyes fogadalmát. Igyekezett édesapja, Béla király és István herceg között dúló családi viszályban közvetíteni. Sikerült is a békét helyreállítania. 29 évesen halt meg. Halála után sokan keresték föl a sírját, enyhülést és gyógyulást keresve. Szentté avatása sokáig késett, csak 1943-ban történt meg, bár a magyar nép már régóta szentként tisztelte.

Tanulhatunk tőle ma is, szociális segítségre való készséget, részvétet a szenvedők iránt, tiszteletet embertársaink iránt, türelmet és megbocsátást.

 

 




Naptár
Aktuális | Kovetkező események
ImpresszumAdatkezelési tájékoztató

Minden jog fenntartva © Szent Margit Gimnázium

Tervezte az Unicial