Határtalanul Program - beszámolók
Beszámolók
"Barangolás a "Só útján" Erdélyben - határtalanul”
Beszámoló a budapesti Szent Margit Gimnázium 7.a osztályának erdélyi kirándulásáról.
A hetedik osztályosok részére kiírt Határtalanul pályázattal
a Szent Margit Gimnázium 35 diákja
négynapos erdélyi kiránduláson vett részt augusztus 22-25. között
Keményné Orbán Krisztina és Vámosi Judit tanárnők vezetésével.
Az útvonal a „Só útján” címet viselte, hiszen elsősorban a Sóvidék nevezetes természeti
kincseit kerestük fel, de egyben alkalmunk nyílt arra is, hogy ismét meglátogassuk
csíkszeredai partneriskolánkat, és baráti kapcsolatunkat tovább mélyítsük.
Az útvonal a következő híres településeket érintette:
Első nap: Király-hágó, Kolozsvár, Torda, Székelyszentlélek
Második nap: Csíksomlyó, Csíkszereda, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Gyergyószentmiklós
Harmadik nap: Szejkefürdő, Székelyudvarhely, Szováta, Parajd, Farkaslaka
Negyedik nap: Segesvár, Nagyszeben, Budapest
Részletes beszámoló:
Aug. 22. - 1. nap:
Az első nap korán reggel, fél 5-kor találkoztunk a gimnázium előtt, mindenki álmosan csillogó szemekkel, de beérkezett időben iskolánk elé. A korai, 5:00 órai indulás után legtöbben az alvást választottuk, viszont amikor átértünk a határon, már fáradtság nélkül néztük az elénk táruló táj szépségeit. Két sofőrrel utaztunk, hiszen óriási távolságot tettünk meg már ekkor is: 750 km-t. Első állomásunk a Király-hágó volt, Partium és Erdély határa, ahol csodálatos kilátás tárult elénk.
Következő megállónk Kolozsvár volt, ahol már utaskísérőnkkel együtt a történelmi központban sétáltunk /Mátyás király szobra és szülőháza, Szent Mihály templom, Farkas utcai református templom/. Mindkét templom gyönyörű, és nagyon sokat megtudtunk a történetükről. Útunk következő állomása Torda volt. Amikor megérkeztünk, mindenki felvette a meleg ruháit, nehogy fázzunk a sóbányában. A mélységben, a sókristályok között nagyon lehűlt a hőmérséklet. Sok lépcsőzés árán értünk le, de kárpótolt minket a bányató látványa. A sóbánya központjában volt lehetőség asztaliteniszezni, evezni vagy kipróbálni az óriáskereket. Rendkívül izgalmas volt a föld alatt kialakított játszótér és a csónakázótó, a kánikulában pedig igen jól esett a hűvös és tiszta barlangi levegőt belélegezni. Szerencsére a visszafele vezető út könnyebb volt, nem kellett lépcsőzni, lehetőségünk volt a liftet használni. Ezután egy hosszabb buszozás következett Székelyszentlélekre, ahol falusi turizmus keretében családoknál volt a szálláshelyünk. Ottani idő szerint este 10 is volt már, mikor leparkoltunk a Becsali panzió előtt, de a székelykapuban – mint utána minden este -, friss házi süteménnyel, felnőtteknek áfonyapálinkával és gőzölgő vacsorával vártak bennünket. Végül mindenki fáradtan dőlt az ágyba.
Aug. 23. - 2. nap:
A második nap 6:30-kor keltünk, 7-re mentünk reggelizni. Minden nap nagyon finom, bőséges falusi reggeli várt minket, az ellátás tökéletes volt. A reggeli után Csíksomlyóra utaztunk, ahol a csodatevő Szűz Mária szobrát néztük meg a kegytemplomban. Csíkszeredán, régi partneriskolánkkal, a Segítő Mária Katolikus Gimnázium néhány lelkes tanárával és diákjával találkozhattunk, akik a nyári szünet ellenére örömmel és frissen sült kürtős kaláccsal fogadtak bennünket. Az igazgató úr egy szívhez szóló köszöntő beszédet tartott az iskoláról, a székelység történelméről és földrajzáról, a csíki székely mentalitásról. Csíkszeredában többségében magyarok élnek, és az iskolájukban magyarul tanulnak a diákok. Ezután átadtuk az ajándékokat, majd az itt tanuló diákok körbe vezettek minket az iskolában. Készítettünk egy csoportképet, majd újra buszra szálltunk. Egészen a történelmi Magyarország széléig, a Békás-szorosig jutottunk, ahol a vad sziklák között egy patak is csordogált. Az út további részében a Gyilkos–tó csodálatos szépségével ismerkedtünk meg. Kaptunk egy kis szabadidőt, ezalatt ajándékot lehetett vásárolni és körülnézni a környéken. Szerencsére a medvék elkerültek minket! A zetelaki víztározó mellett elutazva érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, ahol az örmény katolikus templomot kerestük fel. Ahogy a plébános úrtól megtudtuk: a székely úgy tartja, hogyha a „magyar Mária nem is, az örmény majd csak segít!” Csodálatos volt, hogy egy napon mi mindkét helyen jártunk, és közösen imádkozhattunk a szent helyeken. Este ismét finom vacsora következett és a falu felfedezése.
Aug. 24. - 3. nap:
A harmadik nap a gyors reggelizés után felszálltunk a buszra és útnak indultunk, hogy megnézzük a szejkefürdői Mini Erdély Parkot. Rengeteg apró makettet láttunk Erdély különböző várairól, kastélyairól, templomairól. Láttunk gyerekeknek szóló rajzfilmeket is, amelyek az erdélyi legendákat mesélték el, valamint szórakozhattunk a park melletti játszótéren és a kisvasúton. Tovább indultunk Szováta felé, a rendkívüli sótartalmú Medve-tó felfedezésére. Megebédeltünk, aztán a városon keresztül elsétáltunk a tóhoz. Kár, hogy nem volt alkalmunk kipróbálni azt a különleges jelenséget, hogy a víz felszínén lebegjünk! Azután újra buszoztunk egy keveset, és eljutottunk Parajdra, a sóbányához. A bánya még mindig használatban van, külön busszal szállítják le a látogatókat a föld alá. A barlangban voltak padok, hinták, játékok és mindenféle szórakozási lehetőség, sőt múzeum és egy kápolna is. Így valóban hosszabb időt töltöttünk lent - bízva abban, hogy egész évben nem is leszünk ezután betegek. A nap zárásaként meglátogattuk az „Ábel a rengetegben” című regény írójának, Tamási Áronnak a síremlékét Farkaslakán, majd busszal visszatértünk Székelyszentlélekre, ahol aznap este is süteménnyel fogadták a buszról leszállókat. Azután elfogyasztottuk a finom, meleg vacsorát. Miután befejeztük az étkezést, az iskola udvarán még egy búcsú focimeccset is játszottunk.
Aug. 25. - 4. nap
Az utolsó nap 7 órára kellett a bőröndjeinkkel a reggelihez mennünk, hogy bepakoljanak a sofőrök. Reggelire forró tea és bőségtál volt, rajta sajt, felvágott, zöldség, hús, tojás és bundáskenyér. Nagyon kedvesek voltak a házigazdáink! Körülbelül 8-kor indultunk el hazafelé. Gyönyörű tájakat láttunk útközben. Fél 9 körül érkeztünk meg Segesvárra, ahol tettünk egy rövid sétát az óvárosban. Megnéztük az Óratornyot, valamint Drakula házát is láttuk. Aztán felmentünk a fedett Diáklépcsőn, amit a bőkezű polgárok gyermekeik számára építettek, nehogy megázzanak iskolába menet. Ezután tovább utaztunk Nagyszebenbe. Nagyjából 11 óra körül értünk oda, megkaptuk az ebédcsomagjainkat, majd megnéztük az impozáns főteret a jellegzetes szász háztető szemekkel. A következő érdekesség a Hazugok hídja volt, amely szerencsére egyikünk alatt sem szakadt le. Utunk innen már Budapestre vezetett. Este 9 körül értünk az iskola elé, ahol a szülők vártak ránk. Remek út volt, nagyon sok érdekességet láttunk, és nagyon kedvesek voltak a vendéglátóink. Jó lenne ezeket az élményeket és nevezetességeket a családunknak is megmutatni. Örök élmény marad!
"Erdélyben és Székelyföld kincsei között"
Pályázati azonosító: HAT-20-02-0084
Beszámoló a budapesti Szent Margit Gimnázium 10 B osztályának erdélyi kirándulásáról.
2022. július 5-10.
Indulás: július 5., 6.00. az iskola elől
Érkezés: július 10., 21.00. az iskola elé
Résztvevő diákok száma: 21 fő (a bejelentőhöz csatolt névsor alapján)
1. nap:
Kolozsváron, a központban sétálva megismerkedtünk a Mátyás király szoborral és szülőházzal, Szent Mihály templommal, Farkas utcai református templommal, Házsongárdi temetővel. Majd tovább utaztunk Gyergyószentmiklósra, ahol elfoglaltuk szállásunkat.
2. nap:
Meglátogattuk gyimesfelsőloki partner intézményünket, ahol rövid bemutatkozásra és közös tematikus napra (tehetségkutató) került sor. A délután folyamán kirándulást tettünk az Ezeréves határhoz és a Kontumáci-kápolnához. Az esti órákban visszamentünk szállásunkra, ahol elfogyasztottuk vacsoránkat.
3. nap:
A gyergyószárhegyi Lázár kastélyba látogattunk, ahol Bethlen Gábor, Erdély fejedelme töltötte a gyerekkorát, ezután utaztunk a Gyilkos-tóhoz, aminek a különlegessége, hogy több mint 150 éves farönkök állnak ki a vízből, ezzel egyedivé varázsolják a tó látványát. Itt volt lehetőség csónakázásra, tókerülő túrára, szabadprogramra is. Onnan utaztunk a Békás szorosba, ahol 200-300 méteres sziklák között sétáltunk le.
4. nap:
Ezen a napon a Csíki medencébe utaztunk: első megállónk Madéfalván volt, ahol a „siculicidiumnak” is elnevezett, madéfalvi vérengzésben elesettek emlékére állított szobor előtt tisztelegtünk. Tovább utaztunk Csíksomlyóra, ahol a csodatevő Szűz Mária szobrát néztük meg a kegytemplomban. Következő úti célunk egy kráter tó, vagyis a Szent Anna-tó volt, ahová a szabadidő keretén belül sétáltunk és töltöttük el a nap hátralévő részét.
5. nap:
Ezen a napon Sóvidék nevezetességeivel ismerkedtünk meg egy nagyon tartalmas és sűrű programban: Parajdon a sóbányát látogattuk meg, ezt követően sétáltunk Korond főutcáján az állandó kirakodóvásárban, itt volt lehetőség az ajándékvásárlásra. Tovább utaztunk Farkaslakára, Tamási Áron síremlékénél tisztelegtünk. Következő megállónk Székelyudvarhely volt, ahol a központban sétáltunk. Ezt követően egy diákunk családjának meghívására Lövétére mentünk, ahonnan traktorral felmentünk a székelyek szent hegyére, a Hargitára, majd pedig piknikezéssel töltöttük az estét. A közös program után visszautaztunk Gyergyószentmiklósra, szálláshelyünkre.
6. nap:
Az eredeti terv helyett – Márton Áron emléke előtt tisztelegve – ezen a napon a Maros mentén utaztunk haza. Elsőként a segesvári Petőfi-emlékhelynél álltunk meg, majd Gyulafehérvárra utaztunk. Itt a székesegyházat kerestük fel, ahol Hunyadi János valamint az erdélyi fejedelmek sírjánál tisztelegtünk. Közösen imádkoztunk az itt nyugvó „ember feletti ember” sírjánál (így nevezte őt, pappá szentelő püspökét a gyimesközéplőki Berszán Lajos atya számunkra az előadásában a kirándulás gyimesi napján). Ezt követően a várban rövid szabadprogramra nyílt lehetőség, majd tovább utaztunk. Aradon a vesztőhelynél emlékeztünk meg az 1849-es megtorlás vértanú tábornokairól. Este fáradtan, de nagyon sok élménnyel gazdagodva tértünk haza.
Budapest, 2022. szeptember 8.
Veszelovszki Balázs
osztályfőnök
Képek:
A partnerintézmény visszalátogatása - Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum diákjai és barátai
2022. augusztus 19. és 23. között megvalósult a tanév utolsó kirándulása, a "Határtalanul" program keretén belül.
A diákok augusztus 20-án Budapestre jöttek, ahol a színes ünnepi ünnepi programban mindenki megtalálta a kedvére valót. Városnézés után részt vettünk a kenyér szentelésen, meglátogattuk a népi mesterségek udvarát és a Népművészeti múzeumot.
Másnap a Tiszatót vettük célba, és megcsodáltuk a különleges élővilágot, amely ezt a helyet övezi. Délután a tápiogyörgyei strandon lubickolhattunk.
Harmadik nap Egerbe látogattunk. A részletekbe menő város nézés és történelmi utazást követően megkóstolhattuk a város legfinomabb fagylaltját.
Képek:
"Barangolás határon innen és túl”
Pályázati azonosító: HAT-20-02-0157
Beszámoló a budapesti Szent Margit Gimnázium és a Csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium együttműködésével létrejött diákutazásokról
2022. május 17-21.
A Határtalanul Program keretében még 2019-ben nyertem pályázatot egy kárpátaljai kirándulásra. A járvány és a háborús helyzet miatt számtalan módosítás és újra tervezés történt, sőt az osztályom el is ballagott közben. De nagy örömömre végül mégis sikerült megvalósítani az utazást - ha nem is velük és nem is arra a helyszínre. Horváth István tanár úrral és 9.NYD-s osztályával 2022. május 17-21. között egy csodálatos erdélyi kiránduláson vettünk részt. A létszám az eredetihez képest nagyobb lett, de a többlet költségeket önerőből pótoltuk.
Székelyföld régóta bakancslistás úticél volt számunkra. A 34 diák közül ugyan már többen jártak ott, vagy családi kapcsolatok révén kötődtek egyik-másik helyszínhez, mégis mindannyian nagy izgalommal és várakozással tekintettünk az út elé. Az eredetileg tervezett hajnali 4 órától szörnyen megrémültünk, aztán végül megváltásként fogadtuk a kegyes hat órás indulást. Ezúttal nem egy könnyedebb, sok szabadidővel és játékkal teli, hanem látnivalókkal zsúfolt, feszített tempójú útra keltünk.
Partium legnagyobb városa, Nagyvárad volt az első hosszabb megállónk. Itt találkoztunk helyi idegenvezetőnkkel, hogy a Sebes-Körös partján fekvő gyönyörű szecessziós város nevezetességei közt elkalauzoljon bennünket. Megcsodáltuk a város egyik különlegességét, az impozáns Kanonok sort és a monumentális méretű, barokk római katolikus bazilikát, ahol a legenda szerint Szent László van eltemetve. A bazilika mellett látható a hatalmas 100 szobás Püspöki Palota, amelynek évszázadokkal ezelőtt Mária Terézia és II. József is vendégei voltak. 1992-ben, Szent László szentté avatásának 800. évfordulóján nyitották meg a bazilika kincstárát. A gyönyörű kelyhek, keresztek, egyházi ruhák mellett ámulatba ejtett bennünket Szent László hermája, amely Szent László koponyájának egy darabját őrzi. Ez hazánk harmadik kiemelt nemzeti ereklyéje, párja Győrben látható. A Fekete Sas palotát is feltétlen útba ejtettük, hiszen átriumos épületének színesen csillogó üvegablaka Nagyvárad szimbólumává vált. A palota helyén, az egykori Sas fogadóban tartották az első magyar hivatásos színielőadást 1798-ban. Nem hagyhattuk ki sétánkon az Emke kávéházat sem, ahol annak idején Ady és a Holnap irodalmi társaság művészei ültek az asztaloknál. Következő pihenőnk a Király-hágó, Erdély történelmi kapuja volt, ahol a szemerkélő eső ellenére is lenyűgözött a hegyvonulatok látványa. Majd Kalotaszeg „fővárosában”, Bánffyhunyadon a jellegzetes református templomok sajátosságaival ismerkedhettünk meg a lelkész úr élvezetes elbeszélésében. A fárasztó utazás után nagyon jól esett a szívélyes fogadtatás és az ízletes vacsora a magyarlónai családoknál.
Másnapra derült idő lett, úticélunk pedig a „kincses” Kolozsvár, Mátyás király és Bocskai István szülővárosa, Erdély tudományos, gazdasági és kulturális központja. Óvárosi sétánk során felkerestük Mátyás király szülőházát és a méltán híres lovasszobrot, a gótikus Szent Mihály templomot és a Fő tér lenyűgöző palotáit. Következő megállónkon, Marosvásárhelyen ámulattal csodáltuk a Kultúrpalota színes üvegablakain már-már megelevenedő székely balladákat, és hallgattuk a kiszűrődő hangokat a Székelyföldi Állami Filharmónia zenekari próbájáról. Felkerestük a Teleki Tékát, a híres könyvtárat is, amit báró Teleki Sámuel, Erdély kancellárja létesített, aki vagyona nagy részét a több mint 40.000, felbecsülhetetlen értékű tudományos kötet megvásárlására fordította. A frissen helyreállított Bolyai Farkas Líceum és a Bolyaiak szobra a matematika iránti rajongásunk tovább inspirálta. Majd Szováta következett, a nyüzsgő, monarchiabeli kis ékszerdoboz a Medve-tó partján. Ezen a felkapott üdülőhelyen, a világ legnagyobb heliotermikus tavánál alkalmunk volt megkóstolni a hely specialitását, a frissen sütött kürtőskalácsot. Székelyudvarhelyen, a Székelyföld fővárosában fejeztük be aznapi időutazásunkat a híres székely történelmi és irodalmi nagyságok szoborparkjában, majd egy finom fagyival zártuk a városnézést. Késő este ereszkedtünk le a tusnádfürdői völgy sejtelmes erdőrengetegébe. A környéken túlzottan elszaporodtak a medvék, 4 állat életterében 25 él, így a kerteket és a kemping területét is villanypásztor őrzi a betolakodóktól. Az aggodalmat tovább fokozta, amint megpillantottuk az első – mint később kiderült, muzeális jellegű – „mézeskalács házakat”. Szerencsére nem ezekben, hanem a valóban minden kényelmet kielégítő, kétszintes rönkház apartmanokban kaptunk szállást. Bizony jól esett a fűtés is az éjjel 3 fokos csípős hidegben!
Harmadik nap erdei túrára indultunk a Szent Anna-tóhoz, a Mohos tőzegláphoz és a torjai Büdös-barlanghoz. Vezetőnknél medvespray is volt készenlétben, mi pedig éberen figyeltük, honnan cammog elénk egy igazi medve. Szerencsére az előttünk járó csoportra volt inkább kíváncsi, így mi felhőtlenül élvezhettük a káprázatos természeti látványt. A tó tükrén számtalan színárnyalatban tükröződtek a sejtelmes méregzöld hegyormok, lábunk alatt roppantak a cölöpök az ingoványos mohatelepen, körülöttünk pedig a jégkorszakból fennmaradt növényi ritkaságok sorjáztak. A Büdös-barlang Európa legnagyobb működő mofettája, fojtó kénes gázait gyógyászati célra használják, a jelölt csík alá hajolva viszont a gáz belégzése néhány perc alatt halált is okozhat. De mindenki épségben megmenekült – szerencsére vagy sem, még mi tanárok is! Sőt, mintha ettől még több energiával töltődtek volna fel a fiatalok: néhányan egy másik hegycsúcsot is megtámadtak, a többiek pedig a kempingben fociztak, tollasoztak, röplabdáztak. Késő este retro slágerekkel vetélkedőt is tartottunk.
A negyedik nap reggelén találkoztunk testvériskolánk, a Csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium diákjaival és tanáraival. Lelkes és figyelmes fogadásuk igazán szívet melengető volt, és élmény volt bepillantani a miénkhez sokban hasonló iskola életébe. A csíksomlyói kegytemplom és a nyereg szakralitása és misztikussága magával ragadott mindenkit. Megható volt együtt imádkozni a gyerekekkel a híres Hármasoltár közelében. Ezután a kisbaconi Benedek Elek Emlékházba látogattunk, amelyet egy eldugott kis falucskában a dédunoka és férje tart fenn magánmúzeumként. Rendkívül megragadó volt, ahogy arról hallottunk, hogy Trianon után az író hazatelepült Budapestről, mivel küldetésének érezte az elszakadt magyarajkú népesség szellemi irányítását, nyelvművelését. Vargyason a méltán híres Sütő család bútorfestő múzeumában csodálhattuk meg az évek során összegyűjtött népi használati tárgyakat és a mesterien faragott székelykaput.
Utolsó nap 750 kilométernyi hazaút várt ránk, így fájó szívvel kora reggel búcsút vettünk a tusnádfürdői fenyőrengetegtől. Útközben a kerci kolostorromnál álltunk meg elsőként. Ez a legkeletibb ciszterci templom még romjaiban is lélegzetelállító, most németajkú evangélikus lelkész vezeti. Ezt követően egy hosszabb pihenőt tartottunk Vajdahunyad váránál. Erdély legimpozánsabb, teljesen épen maradt gótikus várkastélya a régió leghíresebb turisztikai látványossága, Mikszáth Kálmán szavaival élve a „várak királya". Nem győztünk bolyongani a zegzugos járatok között, és közben meghallgattuk, hogy mely legenda alapján tartják Mátyást „nagy román királynak”. Erdélyi utazásunk utolsó nevezetessége az aradi Szabadság-szobor volt, Zala György megrendítő alkotása, amelyet jelképesen 1885. október 6- ától 1890. október 6-áig készített. A tizenhárom vértanúnak emléket állító szoborcsoportban szimbolikus alakok, az Ébredő szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség és a Haldokló harcos fogja körbe a csoport főalakját, Hungáriát. Megemlékezésünk során az emlékmű tövében koszorút helyeztünk el. A határállomáson másfél órát kellett várakoznunk, így este 11 óra után érkeztünk meg a gimnázium épülete elé, elcsigázva, de csodálatos élményekkel gazdagodva.
A pályázat nagy előnye volt, hogy a partneriskola diákcsoportja is ellátogathatott öt napra Magyarországra még június folyamán. Ennek keretében alkalmunk nyílt a testvériskolai kapcsolat további elmélyítésére, amit a jövőben is szeretnénk fenntartani. Az iskolabejárás alkalmával az osztályban fogadtuk a csoportot, majd a diákokat körbe vezettük a Szent Margit Gimnázium patinás épületében. A magyar gyerekeknek is most először nyílt lehetősége a kupolába felmenni, így ez a ritka közös élmény még kivételesebbé tette a találkozást. A budapesti látványosságokra egy nap állt az erdélyiek rendelkezésére, hiszen a csoport nem itt, hanem Siófokon szállt meg egy ifjúsági hotelben. Szerencsére azonban már többen jártak a fővárosban, és tervezik is a visszatérést, hogy alaposabban meglátogathassanak minden nevezetességet. A sok vidéki programjuk is igen tartalmas volt, de ezek közül talán a legkiemelkedőbb és az erdélyi hegyekből érkezett diákoknak egész életre szóló élményt a balatoni fürdés, a veszprémi, balatonfüredi és tihanyi városnézés jelentette.
Visszatekintve úgy érezzük, valóban igaz a mondás: „Erdélyt látni és megszeretni!”. Csak ízelítőt kaptunk a látnivalók hatalmas tárházából; visszavágyunk, hogy még többször és alaposabban is mindent szemügyre vehessünk. Reményeim szerint szintén pályázati forrásból az új, hetedikes osztályommal sikerül majd újra felkeresnünk a csíkszeredai partnerintézményt egy erdélyi körutazáson.
Keményné Orbán Krisztina
gimnáziumi tanár
Szent Margit Gimnázium, Budapest.
KÉPEK:
"Barangolás határon innen és túl”
Pályázati azonosító: HAT-20-02-0157
Beszámoló a Csíkszeredai Segítő Mária
Római Katolikus Gimnázium diákcsoportjának
magyarországi utazásáról
A Szent Margit Gimnázium által elnyert kétoldalú, középiskolás diákok számára kiírt Határtalanul-pályázat keretében 2022 májusában a magyar csoport öt napot töltött a varázslatos Székelyföldön. Röviddel ezt követően a partneriskola diákcsoportja kísérőivel is ellátogathatott ugyanígy öt napra Magyarországra május 29. és június 2. között.
Szinte régi barátokként üdvözölhettük újra egymást – immár Budapesten, mintha el sem búcsúztunk volna. Az erdélyi diákok főleg vidéken szerették volna idejük nagy részét tölteni. Többen már jártak korábban a fővárosban, ismerték a főbb látványosságokat, emiatt csak egy napot szántak Budapestre, hogy a Dunántúl néhány nevezetességére is sort keríthessenek.
Alig vártuk, hogy végre begördüljön az autóbuszuk a gimnázium elé. Bekísértük őket az épületbe, amiről csodálkozva megállapították, hogy az ő iskolájuk hasonmása – valóban illik tehát ránk a testvériskolai kapcsolat. Először az osztályteremben fogadtuk a csoportot. Az üdvözlő beszédek után megvendégeltük a fiatalokat: a szülők gáláns felajánlására finom harapnivalókkal és hűsítőkkel készültünk, ami a hosszú nyári utazás után igen gyorsan elfogyott. Ezt követően a diákokat körbe vezettük a Szent Margit Gimnázium patinás épületében. Kivételes esemény volt ez a magyar gyerekeknek is, hiszen számukra is most először nyílt lehetőség a kupolába felmenni. Öröm volt a friss barátok egymásra találását látni, és ez a ritka közös élmény még kivételesebbé tette a találkozást.
A Székelyföldön elkészült felvételekből összeállítottuk a pályázatban vállalt prezentációs videót, a gyerekek vidáman újra átélték az élményeket a közös munka során. A kisfilmet az iskolában levetítettük, illetve később a partneriskolának is megküldtük. Rövid volt számukra ez az egy nap Budapesten, szerencsére azonban már többen jártak a fővárosban, és tervezik is a visszatérést, hogy alaposabban meglátogathassanak minden nevezetességet. A két utazás közt eltelt szűk időintervallum kiválóan segített bennünket abban, hogy a pályázatban vállalt közös projekt tervezése és megvalósítása gördülékenyen sikerüljön.
A csoport Siófokon szállt meg a Siófok Ifjúsági Hotelben. Tanáraik javaslatára választották ezt a helyszínt, hogy a hűvös hegyvidéki területről származó gyerekek a vízparton élvezzék a nyári vakációt. Az erdélyi hegyekből érkezett diákoknak egész életre szóló élményt nyújtott a balatoni fürdőzés, bár még nem volt a víz hőfoka igazán megfelelő. A Dunántúl néhány nevezetes városát is alkalmuk volt felkeresni: városnézésük során ellátogattak Veszprémbe, Balatonfüredre és Tihanyba is. A sok-sok vidéki programjuk igen tartalmas volt, közülük üde színfoltot jelentett a Tamási termálfürdőben eltöltött idő.
Dús élményekkel gazdagodva az ötödik nap végén szerencsésen megérkeztek Csíkszeredára. Nagyon köszönjük, hogy a kölcsönös utazás alkalmával a testvériskolai kapcsolatot tovább tudtuk mélyíteni, és ezt a viszonyt a jövőben is szeretnénk fenntartani.
Visszatekintve úgy érezzük, valóban igaz a mondás: „Erdélyt látni és megszeretni!”, de ezt mi úgy fordítottuk tovább: „A magyarokat és az erdélyieket látni és megszeretni!”.
Keményné Orbán Krisztina - a Szent Margit Gimnázium tanára
Erdély Imre - a Csíkszeredai Segítő Mária Katolikus Gimnázium tanári
https://www.youtube.com/watch?v=fHqMJu-x_ww
"Az eltűnt idő nyomában” – Délvidéken
2021. szeptember 15 – 19.
A Határtalanul Program keretében (HAT-19-03-0032 számú pályázat) még 2019-ben nyertünk támogatást egy délvidéki kiránduláshoz, melyet végül a negyedik (!) kitűzött időpontban tudtunk megvalósítani. De most szeptemberben kitárult a „kilövési ablak”, és mi szeptember 15-én, szerdán reggel izgatottan vártuk az iskola előtt, hogy megérkezzék a buszunk. A jármű végül a budapesti közlekedési helyzet miatt némi késéssel érkezett, de mi nem bántuk, fürgén felszálltunk rá, és meg sem álltunk a határig, ahol könnyedén átjutottunk. Honismereti vezetőnk, Faragó Zoltán, egy palicsi buszmegállóban várt ránk, hogy csatlakozva hozzánk megismertesse velünk szeretett szűkebb hazája, a Délvidék történetét, kultúráját, látnivalóit. Első megállónk Zomboron volt, az egykori Torontál vármegye székhelyén. Itt megtekintettük a vármegyeházát, és benne az óriási festményt a zentai csatáról. Doroszlón, a „délvidékiek Csíksomlyóján” imádkoztunk utunk sikeréért és az otthon maradtakért, majd Bács középkori várának maradványait csodáltuk meg. Hosszú és fárasztó napunk végén érkeztünk meg Tóthfaluba, ahol a helyiek szeretettel, versekkel és meleg vacsorával vártak bennünket.
A következő nap programját Óbecsén kezdtük, ahol a Than-házban különféle játékos fizikai kísérleteket végezhettünk, majd megtekintettük a Türr-zsilipet a Ferenc-csatornán. A csúrogi emlékműnél szomorú szívvel helyeztük el az emlékezés koszorúját, hogy aztán Nagybecskerek, majd Elemér felé vegyük az irányt. Ez utóbbi helyen Kiss Ernő aradi vértanú sírját koszorúztuk meg. Napunkat az aracsi pusztatemplomnál zártuk, ahol ámulattal bóklásztunk az impozáns falmaradványok között.
Pénteken Újvidékre mentünk, s a városnézés után a péterváradi erőd óriási komplexumába nyertünk bepillantást. Sajnos a redneki várromhoz indított kirándulásunk a mostoha időjárás miatt meghiúsult, de kárpótolt minket az, hogy Tóthfaluban kihívhattuk a helyi fociakadémia növendékeit egy meccsre, és ráadásul még le is győztük őket.
Szombaton a közeli Zentára kirándultunk, ahol a városi múzeum mellett a helyi csokoládémanufaktúrát is meglátogattuk, és jobbnál jobb csokikat kóstoltunk. Természetesen fölmentünk a városháza tornyába is, ahol nem csak a zentai csata makettjét, de a távolban a szegedi dóm tornyait is fölfedezhettük. Hazafelé egy csodálatos virágoskertben bóklásztunk Oromhegyesen, majd tóthfalui vendégeskedésünket egy hangulatos grillpartival zártuk, megkóstolva a balkáni konyha különleges csemegéit.
Mivel utolsó napunk vasárnapra esett, a programot az Isten házában kezdtük, ahol a helyi hívekkel együtt vettünk részt szentmisén. Mise után Tóthfalu nevezetességeivel ismerkedtünk, megkoszorúztuk a Turul-szobrot, és megcsodáltuk az átadás előtt álló Mini Délvidék-parkot, ahol méretarányos kicsinyítésben láthatók Vajdaság nevezetességei. Ezután el kellett búcsúznunk szállásadó falucskánktól, hogy a határátlépés előtt még megismerkedhessünk a szecessziós Szabadka kincseivel, elsősorban a káprázatos városházával. Pljeskavica-ebédünk elfogyasztása és a Kosztolányi-szobrok megtekintése után buszra szálltunk, átkeltünk a határon, és – némi túlzással – meg sem álltunk a Szent Margit Gimnáziumig. Azt gondolom, ez a kirándulás méltó lezárása volt túráink sorozatának.
Képek:
Csontos Attila osztályfőnök