2021.05.04.

Nem mondanám,
hogy Édesapám bölcs ember.
De azt sem, hogy nem.
Csak amolyan apa,
mint bármely Édesapa
kilencvenen innen, de nyolcvanon már túl.

De azért megtanultam ezt-azt.
Emlékszem, majd ötven éve, kisgyerekként,
egy péntek délben,
mikor túlettem volna magam,
elvette előlem az ételt, mondván:
teli hassal nem megyünk bevásárolni,
mert mindenki éhen marad.

Később megfogadva tanácsát
csak "turkáltam" az ételt
egy másik pénteken,
amikor rámszólt:
egyél fiam, mert
éhes bevásárlás után csak kidobjuk az ételt.

Azt is mondta egy méhészkedés során,
egy pörgetéskor:
Hagyd fenn a hálót a fejeden,
mert megbüntetik a vakmerő ember.
Majd télen, etetéskor:
Fiam, aki nem húzza le a kesztyűt, az csak összenyomja,
elpusztítja őket.

Fiam, a méhek egyedül talán oktalan állatok,
"megsütnek" és belehalnak, mert a Jóisten így teremtette őket.
De együtt hatalmas és szent az élni akarásuk.


Én azt tanítom a diákoknak:
"In medio stat virtus" - vagyis
nagyjából "középen az erény", "aranyközépút".

Mely nem húz sem balra, sem jobbra.
Mert csak a hamis próféták sántikálnak jobbra, balra.
Ahogy egy rendtárs mondta egyszer
- egy csel jobbra, egy csel balra.

Döntések előtt vagyunk:
leginkább diák, család.
Vakmerőn sem és gyáván sem lehet.
Éhesen sem, jóllakottan sem.
Csakis kiegyensúlyozottan.
"In medio stat virtus".