2022.08.12.

Bármennyire is gondoljuk, csakis egyféle megújuló erő, energia létezik.

Mert a gigantikus szélkerekek ellopják a földtől a szelet. Pedig a szél azért van, hogy a fák és füvek, a pipaszáron egyensúlyozó nagyfejű kalászok ringhassanak, tornászhassanak, nyújtózkodhassanak abban, és így erősödjenek; hogy a tornyosuló és öntöző, vagy épp játékos és felüdülést adó felhőket egyenlőképp elossza mindük között.

A napcsabda elemek elcsalják az éltető fényt az apró lényektől, gombáktól, növényektől. Pedig a fény azért van, hogy azok lubickoljanak, fürdőzzenek abban, melyre évezrede és milliók óta nap mint nap várnak, hogy élvezhessék azt, és tápláló talajt adjanak.
És a többiről ne is beszéljünk.

Tán még az atom, mit az Isten féltőn bíz kezünkre, melyből felépülünk ugyan, de vészt is hozhat ránk.
Az atom, melyből nemcsak a kőzet, de maga az élő és lüktető világ is épül, mi több, maga lelket hordozó szentély.
És hordozza nemcsak a lelket, de a szellemet is.

És barátaim, ez az igazi megújuló, mást ki nem használó energia: a csoda, az IGAZI élet.
Lélek és szellem.

Igaza van a költőnek: „senkiföldje egy csecsemő szeme”. De ebből a semmiből apák, anyák, dédelgető társadalom tudást, szellemet, életet újítanak meg. Sőt. Érlelnek, növelnek tovább, tovább, mint ameddig ők valaha is elértek.
Élet: hit és szellem. Nemcsak megújul a semmiből, de továbbfejlődik úgy, hogy közben mástól nem veszi el az éltető erőt; élni, növekedni hagy másokat.

Ez hát az iskola, melyre szeptembertől vágyunk.
Az igazi megújuló energia.