2021.06.11.

Milyen különös.

Tanév végén a szokásosnál
jóval kevesebb osztályban jelent meg az
ó, ió, ció, áció.
Talán csak most gyarapodott egy kicsit,
az utolsó egy-két napra,
kissé nehézkesen, késlekedve.

Ugyan, miért?
Talán a takarítókkal vívott háború
vesztésre állt?
Nem, a gyerekeink kitartóbbak annál.
Vagy talán nem fért föl a táblára
a sok hiányzó neve mellé?
Nem, akkor inkább kisbetűvel írták volna
a nemecseket.
Talán megértették,
honnan ered a vakáció szó?
A horror vacui - az ember alapvető irtózása
az ürességtől, a semmitől, az elmúlástól.
Ó, dehogy.
Hisz hány és hány diák legsürgetőbb és
legalaposabb munkája a semmittevés :-).

Akkor mi is a talány megoldása?
Egyszerű, mint a koronavírus.
Vasárnapi ebéd után egy órával nem látunk neki szalonnát falatozni.
Egy nagy alvás után egy órával
nem bújunk vissza újra az ágyba szunyókálni.
Egy agyonizgult, megnyert EB döntő után
egy órával, hóval
nem nézzük újra vissza a meccset.
Vagy nem is tudom. Ez lehet, hogy nem jó példa,
mert százszor visszanéznénk ;-)

Hmmm.
Talán csak arról van szó, hogy
félév iskolázatlanság után
nehéz otthagyni az iskolát.
A diák iskoláját.
Aziskoláját!